Translate

  • dmms2_small.jpg
  • dmm1_2_small.jpg
  • dmhm1_small.jpg
  • dmms1_small.jpg
  • dmms11_small.jpg
  • dmms10_small.jpg
  • oomhm_small.jpg
  • bbmm_small.jpg
  • dmm4_small.jpg
  • 666_small.jpg
  • dmmcl4_small.jpg
  • dedo_small.jpg
  • S45Beatles.jpg
  • dmms4_small.jpg
  • dmm7_small.jpg
  • dmm1_small.jpg
  • dmmcl1_small.jpg
  • dmmcl3_small.jpg
  • RAMinimix_small.jpg
  • DMMeSw_small.jpg
  • ACM_small.jpg
  • DMM11_small.jpg
  • dmms3_small.jpg
  • dmms7_small.jpg
  • dmm3_small.jpg
  • hunmegmix_small.jpg
  • dmms12_small.jpg
  • dmms8_small.jpg
  • dmm8_small.jpg
  • dmms5_small.jpg
  • dmmcl2_small.jpg
  • dmms6_small.jpg
  • hun1_small.jpg
  • ac4u_small.jpg

Google AdSense



Mixstyle

IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark
Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 

Mikor az első komolyabb oldal és domain elindult, emlékszem JJames mondataira, hogy: "-Ha az oldal üzemelni fog, akkor jönnek majd a sürgető, kérő üzenetek, stb." Persze, nem szórúl szóra, de a lényeg ez volt. Sokszor gondolkodtam, hogy írjak-e magáról a mixkészítés alapjairól, de azt hiszem azért is meg kell tennem, hogy érthető legyen miért is tart a hosszabb mixek elkészítése akár több hónapig is, azon kívűl, hogy egy hobbyról beszélünk és nem megélhetési munkáról.

Alapjaiban én kétféle mixet különböztetek meg a Bootleg mixeken belűl, mégpedig a KEYSAMPLING alapúakat és a valóban kevert (úgy is mondhatjuk vezetetlen) mixeket. A KEYSAMPLING egy folyamatosan ismétlődő alap, amire ráillesztve követik egymást a számok. Jobban nem tudom leírni... A legtöbb mixem esetén én a másodikkal szoktam élni, aminek most már főként pszichoakusztikai okai (is) vannak. Elég ha annyit tudunk, hogy a monoton, folytonosan ismétlődő hangokat az agy egy idő után figyelmen kívűl hagyja. Ezért is fordulhat elő, hogy egy jól kiválasztott és alákevert keysamplinget az ember szinte észre sem vesz (pl klasszikus Deep-ek esetében), míg más esetben akár idegesítővé is válhat. Utóbbira inkább nem írok példát, nem szeretném ha sértődés lenne belőle, de van ilyen.

 

Kicsit ugorjunk az internet előtti időkre! Azért szoktam ezt kihangsúlyozni, mert akkoriban nem termett minden linken mix, azokat úgy kellett kutatni, másolgatni, pénzért felvetetni. Amiket leírok, az sokaknak ma már evidensnek tűnhet, de ezekre mind saját kútfőből kellett rájönnöm, nem adta a kész megoldást senki sem a kezembe. Itt kell megint csak külön köszönetet mondanom az Unokaöcsémnek, hiszen ha Ő nem hozza az első ilyen felvetetett Deep kazettát, me lehet, hogy nekem is horgolás a hobbym. Már akkoriban sem rajongtam a lemezjászós kevergetésért, szóval szóba sem jöttek az ilyen-olyan "nevesDJ" mixlemezek, amik a 90-es években a reneszánszukat élték itthon. Egy szó mint száz, annyit tudtam, hogy így vagy úgy, de Deep szerű mixet akarok csinálni, de kb úgy álltam a dolog előtt, mint az ősember az égő tűz előtt. Tudtam, tapasztaltam, hogy létezik, de lövésem nem volt, hogyan csináljak ilyet!

 

Egy Deep a sok közűl.

 

Annó amikor még csak formálódott bennem a mixelés gondolata, éppen egy buszon utaztam és (természetesen) Deep-et hallgattam. A kapaszkodón az ujjammal ütöttem a tempót és átadtam magam a fülhallgató és a féltégla méretű walkman nyújtotta élvezetnek. Aztán jöttek mentek a megállók és azt vettem észre, hogy ugyanazt a tempót ütöm az ujjammal mint negyed órával korábban mitöbb, hangszínre is ugyanaz volt. Kizártnak tartottam, hogy a dobalapdiszkontban ez az egy volt eladó és ettől a pillanattól kezdve kezdtem tudományosan mixeket hallgatni és figyelni az ilyen apró kis trükkökre. Azt vettem észre, hogy legtöbb esetben semmilyen keverés nincs a számok között, csak szépen el vannak vágva és jól (vagy néha rosszul) össze vannak rakva egymás után, természetesen egy folyamatos dobalapra illesztve. Természetesen a Deep vitte a prímet, de akkoriban futott még a Dance Computer is, ami viszont nem keysamplinges megoldással készűlt, mégis pörgős és nagyon is élvezhető volt. (Nekem főként a 95-ös hosszú volt a kedvencem.)

 

Ez sajnos nem a 95-ös Dance Computer, de hallható az amiről írtam

 

Aztán teltek-múltak az évek csináltam jót, rosszat és azt vettem észre, hogy nem használok folyamatos keysamplinget. Ez nem tudatos volt, csak kialakult, ennek pedig nagyon egyszerű oka volt. Nem volt forrás, ahonnan alapokat, acapellákat és hasonló effekteket be tudtam volna szerezni. Volt 300 db kazettám (ebből legalább 100 mix), néhány maxi lemez (később pár CD). Az volt, amiket abból ki tudtam vágni, menteni. Ez nem csak a mixelési technikát, hanem a felhasznált számokat is meghatározta, hiszen így kerültek az akkori mixekbe a megörökölt bakelitekről ősrégi hazai és kűlföldi számok. Akkoriban nem volt PC, csak az elpattant szalag ragsztásának emléke, egy AKAI szalagos magnóm (ami ősrégi becsípődésem) és maga az alapgondolat. Ekkor készítettem el valakinek az első olló/ragsztó mixet, ami szerintem már annak sincs meg akinek készűlt, de ez talán jobb is, mert annyira primitív volt, hogy manapság még zsarolási alapot is képezhetne. Fél évre rá (1996) megszületett az első DEDÓ-mix, ami szintén a meglévő bakelitkészletnek volt köszönhető. Ezen már volt keysampling, mégpedig úgy, hogy fejben elképzeltem hol illesztem össze a két számot, feltettem a lemezt és kb 20 mp-el korábban elkezdtem kézzel, egyesével rányomogatni a dobalapot az akkori 486-osról, majd ezt rögzítettem a szalagos magnóra. Ekkor jött a kézzel tekergetés, jelölés, vágás. Ha jó lett (?), akkor készülhetett a következő vágás. Annyit azért elárulhatok, hogy ez a módszer eléggé meggyalázta a magnót. A pontatlan vágások, a kicsit félrelogó ragasztó, csúnya pacsmagot hagyott a fejeken és a görgőkön.

 

Ezen a videón jól látható/hallaható az ebből a technikából előforduló hiba is, de nem árul el mi az...

 

Egy szónak is száz a vége! Ha nem szükséges, akkor nem használok keysamplinget, bár mint azt korábban írtam, tematikus mixek esetén (pl. Rock N Roll) nehezen elkerülhetetlenek, hiszen azon kívűl, hogy sok-sok hibát és kellemetlen keverést elfed, a különböző hangszíneket is közelebb hozza egymáshoz. Mondhatni, szükséges rossz/jó. Egy hatalmas hátránya van a kevergetéses megoldásnak, hogy időigényes, hiszen nem olyan egyszerű azonnal megtalálni azt ami rámegy az aktuális számra. Van, hogy egy szám úgy megfog, hogy hetekig nem tudok túllépni rajta, de törölni (visszalépni) semmiképpen sem szoktam, nem adom meg neki magam! Na, jó! Egy-két esetben előfordúlt már...

 

Még egy stílus van amit meg kell említenem, amolyan plusz egyedikként, amit én csak stílusosan "Spanish Style"-nak hívok. Ezt leginkább három római cserépedényhez lehet hasonlítani, amit amatőr régészek egy cserépedénynek próbálnak összeragasztani. Szerintem ez is a mixelési technika eredetére vezethető vissza, de ezt abban a térségben annyira megszerették, hogy azóta sem tudják kinőni. Itt lényegtelen, hogy van-e keysampling vagy nincs, mert így is, úgy is rommá törik a folyamatos zenét, de ha ez nem lenne elég, sokszor olyan diszharmónikus dolgokat csinálnak, hogy hallatán még az is összerándúl akire éppen gondolunk. Azért, van olyan aki stílusosan tudja ezt a stílust képviselni, ezért inkább csak erre mutatnék példát. Ez pedig Dj Tedu, aki a 90-es évek közepén a MaxMixekbe szálította a scratch-eket. Nagyon emlékezetes darab a MaxMix Germany 1-2 és Autentico. A kor legjobbjai rövid mixek terén! Azóta Tedu is a maga útját járja és manapság a 90-es évektől futó Ibiza Mixeket készíti, évről évre.

 

Érdemes megnézni, mit is csinál Dj Tedu élőben! Ne felejtsük, élő!

 

A rossz megoldásokra direkt nem mutatok semmi példát. Értékelni sem szeretem más munkáját, hiszen ha valakinek mondja valaki az okosat, akkor az az értékeltben úgy csapódhat le, hogy:

Gondolat: "-Mi a frászt akar ez a nagyképű barom?" Írva: "-Persze, igazad van, legközelebb kijavítom!"

Tudom, hogy így van, sajnos én is estem hasonló hibába, amire azóta se vagyok büszke, sőt nem is szívesen juttatom saját eszembe, de ez már egy másik mese!

You have no rights to post comments

Google AdSense